keyboard_arrow_right

Hungary refresh

Uncategorized

Discovered Meteorite Crater

An international team of researchers, including a NASA glaciologist, has discovered a large meteorite impact crater hiding beneath more than a half-mile of ice in northwest Greenland. The crater — the first of any size found under the Greenland ice sheet — is one of the 25 largest impact craters on Earth, measuring roughly 1,000 feet deep and more than 19 miles in diameter, an area slightly larger than that inside Washington’s Capital Beltway.

The group, led by researchers from the University of Copenhagen’s Centre for GeoGenetics at the Natural History Museum of Denmark worked for the past three years to verify their discovery, which they initially made in 2015 using NASA data. Their finding is published in the Nov. 14 issue of the journal Science Advances.

"NASA makes the data it collects freely available to scientists and the public all around the world,” said Joe MacGregor, a NASA glaciologist at Goddard Space Flight Center in Greenbelt, Maryland, who became involved in the investigation in its early stages. “That set the stage for our Danish colleagues’ ‘Eureka’ moment."

Two views of the Hiawatha crater region: one covered by ice, the other showing the topography of the rock beneath the ice sheet
Two views of the Hiawatha crater region: one covered by the Greenland Ice Sheet, the other showing the topography of the rock beneath the ice sheet, including the crater.
Credits: NASA/Cindy Starr

The researchers first spotted the crater in July 2015, while they were inspecting a new map of the topography beneath Greenland's ice sheet that used ice-penetrating radar data primarily from NASA’s Operation IceBridge — a multi-year airborne mission to track changes in polar ice — and earlier NASA airborne missions in Greenland. The scientists noticed an enormous, previously unexamined circular depression under Hiawatha Glacier, sitting at the very edge of the ice sheet in northwestern Greenland.

Using satellite imagery from the Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer instrument on NASA’s Terra and Aqua satellites, MacGregor also examined the surface of the ice in the Hiawatha Glacier region and quickly found evidence of a circular pattern on the ice surface that matched the one observed in the bed topography map.

To confirm their suspicions, in May 2016 the team sent a research plane from Germany’s Alfred Wegener Institute to fly over the Hiawatha Glacier and map the crater and the overlying ice with a state-of-the-art ice-penetrating radar provided by the University of Kansas. MacGregor, who is an expert in radar measurements of ice, helped design the airborne survey.

Radar data from an intensive aerial survey of the Hiawatha crater in May 2016 is shown here in aqua-colored curtains
Radar data from an intensive aerial survey of the Hiawatha crater in May 2016 is shown here in aqua-colored curtains. A blue arrow points to the central peak of the crater.
Credits: NASA/Cindy Starr

"Previous radar measurements of Hiawatha Glacier were part of a long-term NASA effort to map Greenland’s changing ice cover," MacGregor said. "What we really needed to test our hypothesis was a dense and focused radar survey there. The survey exceeded all expectations and imaged the depression in stunning detail: a distinctly circular rim, central uplift, disturbed and undisturbed ice layering, and basal debris — it’s all there."

The crater formed less than 3 million years ago, according to the study, when an iron meteorite more than half a mile wide smashed into northwest Greenland. The resulting depression was subsequently covered by ice.

"The crater is exceptionally well-preserved and that is surprising because glacier ice is an incredibly efficient erosive agent that would have quickly removed traces of the impact," said Kurt Kjær, a professor at the Center for GeoGenetics at the Natural History Museum of Denmark and lead author of the study.

The Greenland Ice Sheet, as seen from a NASA Operation IceBridge flight
The Hiawatha impact crater is covered by the Greenland Ice Sheet, which flows just beyond the crater rim, forming a semi-circular edge. Part of this edge (top of photo) and a tongue of ice that breaches the crater’s rim are shown in this photo taken during a NASA Operation IceBridge flight on April 17.
Credits: NASA/John Sonntag

Kjær said that the crater’s condition indicates the impact might even have occurred toward the end of the last ice age, which would place the resulting crater among the youngest on the planet.

In the summers of 2016 and 2017, the research team returned to the Hiawatha Glacier to map tectonic structures in the rock near the foot of the glacier and collect samples of sediments washed out from the depression through a meltwater channel.

"Some of the quartz sand coming from the crater had planar deformation features indicative of a violent impact; this is conclusive evidence that the depression beneath the Hiawatha Glacier is a meteorite crater," said associate professor Nicolaj Larsen of Aarhus University in Denmark, one of the authors of the study..

Earlier studies have shown large impacts can profoundly affect Earth’s climate, with major consequences for life on Earth at the time. The researchers plan to continue their work in this area, addressing remaining questions on when and how the meteorite impact at Hiawatha Glacier affected the planet.

more_horiz
Natural science

Így alakította át a Marsról alkotott képünket a NASA bravúros marsjárója, a Curiosity.


A Curiosity marsjáró sikeres landolása 2012. augusztus 6-án az amerikai űrügynökség, a NASA történetének egyik legnagyobb bravúrja volt. A radikálisan új leszállási rendszert használó, majdnem 1 tonnás szonda máig a legkomplexebb leszállóegység, amelyet az emberiség valaha másik bolygóra juttatott. Mindezt azért, hogy csúcstechnológiás laboratóriumai segítségével a szonda kiderítse, lakható volt-e egykor a mikrobiális élet számára a Mars, vagy legalábbis a leszállóhelyül választott Gale-kráter. Az egyik korábbi generációs marsjáró, az Opportunity több mint 14 éves küldetésének összefoglalójára építve, annak lényegében második részeként ebben a cikkben a Curiosity eredményeiről lesz részletesen szó.


Az eddig 7 évet felölelő vizsgálatai során a Curiosity megállapította, hogy az élethez szükséges kémiai elemek rendelkezésre álltak a felszínen, és közel 3.5 milliárd évvel ezelőtt egy relatíve hosszan tartó, mérsékelt tavi környezet létezhetett a kráteren belül, abba torkolló folyókkal. Emellett egyszerű szerves molekulákat talált kőzetmintákban, és feltárta a kráter közepén elhelyezkedő 5,5 kilométer magas hegy, a Mt. Sharp (Aeolis Mons) kialakulásának lehetséges történetét is. A légkör vizsgálata során metánt mutatott ki, amely azóta még tovább mélyülő vitákhoz vezetett, karbonátokat viszont nem talált kőzetekben, fokozva az ősi mars klimatikus viszonyai körüli rejtélyt. A Curiosity volt az első marsjáró, amely fúrója segítségével mintát vett kőzetekből, és azokat komplex laboratóriumaiban analizálta, egyúttal megkísérelte meghatározni a vizsgált kőzetek korát.

7Ikfg16ufhNhKeEls.jpeg
A képen a Curiosity robotkari kamerája által 2018 elején készített szelfi látható.

Fotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS


A nukleáris áramforrással (RTG) működő Curiosityt a korábbi marsjárókkal ellentétben nem veszélyeztetik porviharok, és sokkal energiaigényesebb méréseket is képes végezni. De a küldetést megnehezítette a marsjáró komplexitása, kerekeinek túl gyors sérülése és mintavevő rendszerének problémái - köztük legsúlyosabban a fúrórendszer 2016 végi elromlása. A NASA nem mindig volt elégedett a küldetés tudományos fókuszával és menedzselésével, egyes kutatók pedig erőteljesen kritizálták a kőzetminták speciálisabb, nedves kémiai módszerekkel történő vizsgálatainak halogatását. Szerencsére a fúrót tavaly sikerült újra beüzemelni, a mintavételek folytatódtak, és a marsjáró máig szinte tökéletesen működik. Az elmúlt 5 évben a Curiosity egyre feljebb haladt a Mt. Sharp alsóbb részein, és idén áprilisban végre elérte az első agyagos kőzetrétegeket, amelyek tanulmányozása a küldetés egyik fő célkitűzése volt.


Tudományos felfedezései mellett a NASA JPL (Jet Propulsion Laboratory) kutatóintézete által tervezett és működtetett Curiosity nagy felbontású, lenyűgöző képeivel és a robotkarján lévő kamerával készített selfie-jeivel popkulturális ikon lett.


A Curiosity műszerparkja


A Curiosity felfedezéseinek megértéséhez meg kell néznünk, hogy milyen műszerekkel rendelkezik és azok hogyan végzik munkájukat. A JPL a 2004-ben landolt MER (Mars Exploration Rover) marsjárókból származó tapasztalatokat felhasználva látott neki a jóval nagyobb és komplexebb Curiosity megalkotásának. A közel autó méretű, 899 kilogrammos Curiosity lényegében a mintavevő rendszere és két fejlett kémiai laboratóriuma, a SAM és a CheMin köré épült.


7IhmlQgWYTkuPoB6s.pngA Curiosity műszerei.Illusztráció: NASA/JPL-Caltech


A SAM (Sample Analysis at Mars), vagy marsi mintaelemzés egy három műszerből álló kémiai laboratórium a Curiosity belsejében. Feladata a marsi kőzetminták felhevítésekor keletkező gázok, valamint a marsi légkör kémiai és izotópos összetételének megállapítása, és ezzel szerves molekulák keresése. Mindezt egy gázkromatográf (szétválasztja a gázmolekulákat tömegük alapján), egy tömegspektrométer (a gázokat molekuláris tömegük és ionos állapotuk töltése alapján rendezi, és ebből a molekulákra jellemző spektrumot generál) és egy lézer spektrométer (a fény különböző hullámhosszakon való elnyelődése segítségével állapítja meg a metán, szén-dioxid és vízpára koncentrációját) teszi lehetővé. A kőzet vagy talajmintákat a Curiosity robotkarja juttatja a SAM bevezető nyílásába, a légköri mintákat pedig egy speciális beömlőnyíláson keresztül gyűjti a berendezés. A SAM egy 74 kapszulát tartalmazó „kerékkel” rendelkezik, amelyekbe a begyűjtött minták kerülnek. 59 ezek közül magas hőmérsékletre (1000 Celsius-fokra) felhevíthető kapszula, amelyek újrahasználhatók. További 9 darab csak egyszer használható, a nedves kémiai, poláris szerves molekulákat kereső kísérletekhez használt kémiai oldószereket, az utolsó 9 pedig kalibrációra használt anyagokat tartalmaz.


A CheMin (Chemistry & Mineralogy) a SAM mellett a Curiosity másik nagy laboratóriuma, amely a kőzet- és talajminták ásványi összetételét hivatott meghatározni egy röntgen-diffrakciós berendezés segítségével, amely alkalmas röntgen-fluoreszcens vizsgálatokra is. Ez olyan spektrumot generál, amiből megállapítható a por állagú mintában lévő ásványok elemi összetétele. A CheMin 26 újrahasználható kapszulával, amelyekben a marsi minták tanulmányozhatók, valamint 5 referenciamintával rendelkezik. A CheMin az ásványi összetétel megállapításával segít feltárni a folyékony víznek a kőzetek keletkezésében és formálásban játszott szerepét, valamint az élethez szükséges környezet ásványi indikátorait.


A fúró és mintavevő rendszer a Curiosity robotkarján helyezkedik el. Ütvefúró mechanizmus segítségével 5 centiméter mély furatot képes készíteni, és a fúrás során összegyűlt mintát a mintatovábbító rendszerbe helyezi. Talajmintákat egy kis lapát segítségével gyűjt a marsjáró, amely szintén a robotkar mintatovábbító rendszerébe kerül. A mintákat a szonda a robotkarról szórja egy tetszőleges területre, vagy a SAM és CheMin laboratóriumok nyílásaiba. A robotkaron található még a MAHLI robotkar/mikroszkópos kamera, az ehhez társuló éjszakai vizsgálatokat lehetővé tévő normál és UV LED-ek és az APXS (alfa-proton röntgen-spektrométer), a kőzetek összetételének meghatározására szolgáló detektor is.


A mintavételi célpontok kiválasztásában és vizsgálatában a Curiosity árbócának tetején lévő, ChemCam lézeres spektrométer van az irányítók segítségére. A lélegzetelállító panorámaképeket a szintén az „árbóc” tetején található MastCam színes panoráma kamerák készítik, melyek közül az egyik egy nagylátószögű, a másik telefotó objektívvel rendelkezik. Az árbócon helyezkedik el a REMS időjárási szenzorcsomag, hőmérsékleti, légnyomás- és szélsebesség-szenzorokkal. A marsjáró alján lévő MARDI kamera készítette a videót a landolásról , de alkalmas a szonda alatti talaj lefényképezésére is. A RAD sugárzási detektor célja a sugárzási környezet és változásának vizsgálata volt a Marshoz vezető úton és a felszínen, ami kritikus információ az emberes mars-utazások számára. A DAN neutrondetektor a felszín alatti hidrogéneloszlást érzékeli.


A kommunikáció a Mars körüli amerikai (Mars Odyssey, MRO, MAVEN) és európai keringőegységek (Mars Express, TGO) segítségével zajlik, UHF rádión keresztül, de a Curiosity nagy erősségű antennáján keresztül közvetlenül is tud kommunikálni  a Földdel. Az áramellátásért akkumulátorok és az azokat folyamatosan töltő nukleáris áramforrás (RTG, rádióizotópos termoelektromos generátor) felelnek – az utóbbi plutónium bomlásából származó hőt alakít elektromos energiává. A Curiosity tervezéséről, felépítéséről és műszereiről mélyebb áttekintést nyújt Emily Lakdawalla, a Planetary Society munkatársának kiváló könyve.


A leszállóhely


A legfontosabb kérdés ez után az volt, hogy hol landoljon a Curiosity. Ennek meghatározására a NASA 2006-tól leszállóhely-értekezleteket szervezett, ahol a bolygókutatók a kezdeti 33 opciót 2011-re 4 lehetőségre szűkítették, azok tudományos érdekessége és a technikai korlátok figyelembe vételével. Az ősi folyódeltát tartalmazó Eberswalde-kráter, az egykor egy tónak otthont adó Holden-kráter és a Mawrth Vallis áradások révén létrejött folyóvölgy állt versenyben a Gale-kráterrel.

7Ihlsn8tzm5HUyHQs.jpegA Gale-kráter a Curiosity leszállási ellipszisével.Fotó: NASA/JPL-Caltech/ASU/UA

Végül a 154 kilométer átmérőjű, Gale-kráterre esett a szakemberek választása. A 3,5-3,8 milliárd éve keletkezett kráter keringőegységek általi vizsgálata a víz felszínformáló nyomait és víz jelenlétében keletkezett agyagot és szulfátásványokat mutatott ki. Talán még fontosabb szempont volt, hogy a kráter közepén lévő, 5,5 kilométer magas Mt. Sharp üledékrétegeinek vizsgálatával a kutatók példátlan betekintést nyerhetnek a marsi múltba.


A Curiosityhez közel egytonnás tömegéből és a leszállási ellipszis precizitásából adódóan egy teljesen új, radikális landolási megoldást kellett kifejleszteni. A Sky Crane (légi daru) rendszer megalkotása Adam Steltzner és kollégái nevéhez fűződik. A JPL virális videója mindennél jobban érzékelteti a feladat kihívásait és a leszállási rendszer működését:



Ősi folyó-és-tómeder


2012. augusztus 6-án, 7 perccel a marsi légkörbe lépés után, magyar idő szerint 6:17-kor a Curiosity épségben megérkezett a felszínre. A landolási rendszer a vártnál is jobban működött, a leszállási ellipszis középpontjától 2,4 kilométerre helyezve a szondát, a rendelkezésre álló hajtóanyag kevesebb mint háromnegyedének felhasználásával. Az ereszkedési folyamatot a marsjáró alján elhelyezett MARDI kamera rögzítette:




A leszállást követő hetek szoftverfrissítéssel, az új környezet feltérképezésével, valamint a marsjáró rendszereinek és műszereinek tesztelésével teltek. Ezután a Curiosity elindult első tudományos célpontjához, a leszállóhelytől 400 méterre lévő Glenelghez, útközben több kőzetet megvizsgálva az APXS spektrométerrel, a ChemCam-el és a MAHLI kamerával. A Hottah és a Link kőzetkibukkanásoknál egy ősi patakmederre bukkant, és egyértelműen folyékony víz által létrejött kavicskő kőzeteket azonosított. A vizsgálati terület a Peace Vallis folyóvölgy deltájában helyezkedett el.

7IkgzhDzPb1fCm7Bs.jpegVíz által formált kavicsokat tartalmazó kőzetek a Curiosity 2012 szeptemberi felvételénFotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS


Az első hosszabb megállóra a Rocknest homokfoltnál került sor, ahol a Curiosity a robotkaron lévő lapátjával mintát vett a homokból, amit aztán a CheMin és a SAM laboratóriumok analizáltak. A marsjáró a Glenelg terület felé haladás mellett lényegében ezzel töltötte 2012 végét.


2013 februárjában végre sor került az első fúrásra, a Yellowknife Baynek elnevezett területen, ahol a SAM és a CheMin vizsgálatai rögtön élet számára kedvező egykori környezet nyomait azonosították. Márciusban kőzetmintákban hidratált ásványokat talált a Curiosity, ami a bazaltos kőzetek víz jelenlétében történő módosulására utal. Ekkor tették közzé a DAN műszer felszín alatti vizsgálatainak eredményét, amelyek 4 százalékos víztartalmat mutattak ki a Glenelg terület alatti kőzetekben. Áprilisban az argon és szénatomok izotóparányainak vizsgálatait végző légköri mérések arra jutottak, hogy a Mars az elmúlt néhány milliárd évben elveszítette légkörének jelentős részét; metánt ekkor még nem észleltek. Ezeket az eredményeket 2013. júliusában közölték a kutatók a Science-ben megjelent tanulmányukban.
7IkgonMAkHGkivHas.jpeg
A Yellowknife-Bay formáció a Curiosity 2012. decemberi felvételén.
Fotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS


A Rocknest területén tett megfigyeléseket 2013 szeptemberében közölték a Science-ben, a SAM laboratórium, a CheMin ásványtani vizsgálat, a ChemCam kamera és a MAHLI kamera mikroszkopikus vizsgálatainak eredményeivel. Ezekben 1,5-3 százalékos víztartalmat, valamint perklorátokat talált a SAM - utóbbi egy erős oxidálószer, amely megnehezítheti a marsi élet keresését, illetve mostoha környezetet biztosított volna az egykori marsi mikroorganizmusok számára. Perklorátokat korábban a NASA Phoenix leszállóegysége talált az északi pólushoz közeli Vastitas Borealis régió talajában.


A Yellowknife Bay területről szerzett kőzetmintákban a SAM valószínűleg szerves anyagokból származó szenet azonosított, valamint a hélium-, neon- és argonizotóp arányainak mérésével elvégezte az első in situ kormeghatározást a Marson. A Yellowknife Bayből származó minták alapján az egykori vizes környezet semleges pH-jú, gyengén sós volt, élőlények által felhasználható vassal és kénnel, valamint olyan alapvető fontosságú biogén atomokkal, mint a szén, a hidrogén, az oxigén, a nitrogén, a kén és a foszfor. A RAD landolás óta végzett megfigyelései során 76 mGy/év sugárzási dózist mért a felszínen, ami valamelyest megnövekedett kockázatot jelentene az  asztronautáknak egy emberes Mars-utazás során, legalábbis a Föld körüli pályán végzett munkához képest. A kutatók azt is kiszámították, hogy nagyjából 1 méter talaj elegendő ahhoz, hogy az ellenálló mikroorganizmusokat megvédje a kozmikus sugárzástól, 3 méter pedig a sugárzás nagy részét blokkolja. Ez  nagyon jó érv lehet amellett, hogy barlangrendszerekben kutassanak az élet nyomai után, és azokat használják az emberes küldetésekhen.
7IkhGSyJ3DTtFrBas.jpeg
Tavi üledékes rétegeket tartalmazó szikla a Curiosity 2014. augusztusi felvételén.
Fotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS


2014 elején a szakemberek észrevették, hogy az éles kövekkel és kőzetkibukkanásokkal tarkított marsi talajon a vártnál sokkal gyorsabban károsodnak a Curiosity alumíniumból készült kerekei. A küldetést potenciálisan veszélyeztető fejleményre sokkal óvatosabb útvonaltervezéssel, konstans monitorozással és új haladási stratégiákkal reagáltak az irányítók, és ezek az intézkedések jórészt csökkentették a további károsodások mértékét. Szeptemberben a Curiosity végre megérkezett a Mt. Sharp lábához, amely a küldetés fő tudományos célpontját jelentette. Ehhez a leszállóhelytől kis kitérőkkel 6,9 kilométert kellett megtennie. 2014 decemberében a kutatók bejelentették, hogy 2013 végétől 2014 elejéig több alkalommal érzékeltek 6-10 ppbv (egy részecske per milliárd térfogatra mérve) mennyiségű metánkoncentrációkat a SAM által vizsgált légköri mintákban.


A Mt. Sharp megmászása


2015 márciusban a SAM még a Rocknestről és a Yellowknife Bayről származó talaj- és kőzetminták hevítéssel történő vizsgálata során nitrogén-monoxidot mutatott ki, ami egyértelmű jele annak, hogy az egykori környezetben jelen volt biológiailag hasznos nitrogén. A SAM március végén közzétett légköri mérései, az argon és a xenon izotópjainak vizsgálatával megerősítették a korábbi eredményeket, miszerint a Mars elvesztette légkörének nagy részét. A mérések egyeznek a Földön talált marsi meteoritokból származó gázokban megfigyelt izotóparányokkal.


2015. április 15-én a Curiosity megörökített egy marsi naplementét, amely egy négy képből álló gif-en itt megtekinthető. A légkörben lévő por miatt a kék hullámhosszú fény jobban el tudja érni a felszínt, és ez különösen napfelkelte és naplemente során szembetűnő, amikor a Napból érkező fénynek hosszabb utat kell megtennie a marsi légkörön keresztül.
7Ihm5IUQaS9VKYGWs.jpeg
Naplemente a Marson, a Curiosity felvételén.
Fotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS/Texas A&M Univ


2015 augusztusában a DAN műszer különösen nagy, 10 százaléknyi hidrogénkoncentrációt érzékelt a Marias Pass területen, 1 méterrel a felszín alatt, ami víz- vagy hidroxilmolekulákat tartalmazó ásványok vagy nedvességet megkötő ásványok jelenlétére utalhat. Októberben a NASA a Curiosity addigi eredményei alapján egy Science-ben közölt tanulmányban bejelentette, hogy 3,8-3,3 milliárd évvel ezelőtt tavak és folyók voltak jelen a Gale-kráterben. A krátert kitöltő tó egykori léte a Mt. Sharp alsó üledékes rétegeinek vizsgálatával vált egyértelművé . A hegyen feljebb haladva a szakemberek a kőzetek szilikáttartalmának növekedését tapasztalták, ami arra utal, hogy azok vélhetően folyékony víz jelenlétében keletkeztek.
7IkhSykjnUjMPoJws.jpeg
Az összes fúrással végrehajtott mintavétel és azok helyszíne 2016 szeptemberéig.Illusztráció: NASA/JPL


2016-ban a Curiosity egy kémiailag aktív ősi környezetre talált bizonyítékokat a Mt. Sharp rétegeiben. A megfigyelt, hematit ásványban gazdag kőzetek viszonylag meleg klímájú, nedves környezetre utalnak – korábban ilyeneket talált az Opportunity marsjáró is a bolygó másik oldalán. A hematit mellett első alkalommal sikerült bór jelenlétét kimutatni, amely az élethez szükséges molekulák keletkezésében játszhatott szerepet. Ezt az eredményt 2017 szeptemberében publikálták a Geophysical Research Letters folyóiratban.


2017-et egy sárrepedésekhez hasonló struktúrákat mutató kő vizsgálatával kezdte a Curiosity. A küldetés talán egyik legrejtélyesebb eredménye csak ez után következett, és a karbonátokhoz, pontosabban azok hiányához kötődik. 2017 februárjában közölték a kutatók, hogy kőzetminták vizsgálata során nem találtak karbonátokat, ami elméletileg arra utalna, hogy a kőzetek keletkezésekor kevés szén-dioxid lehetett a légkörben. Ez azonban egy klímaparadoxont vet fel, hiszen a Mars vastag szén-dioxid-légkör nélkül 3,6-4 milliárd évvel ezelőtt nem lett volna elég meleg a folyékony víz felszíni fenntartásához, főleg egy halványabb Nap mellett.


2017 májusában újabb magas szilikátkoncentrációjú kőzetek tanulmányozásából a talajvíznek a krátertó kiszáradása után is hosszan tartó jelenlétére következtettek a kutatók. Az ősi krátertó rétegeinek vizsgálatából arra jutottak, hogy az hosszan tartó, stabil, mélységtől függően változó kémiai környezetet biztosított. Mint ahogy a Science-ben megjelent tanulmányukban a kutatók rávilágítottak, a tó sekélyebb részei oxidálószerekben gazdagabbak, a mélyebbek pedig szegényebbek voltak,  potenciálisan kedvező környezetet kínálva különböző mikroorganizmusoknak.


2018 nyarát a Curiosity tudományos munkája mellett az Opportunity elvesztéséhez vezető marsi globális porvihar megfigyelésével töltötte. A mérnököknek június elejére sikerült helyreállítaniuk a 2016 decembere óta problémával küzdő fúró működését.
7IkheiD5cg15PoBls.jpeg
A bal oldali felvétel a porvihar előtt, a jobb oldali annak csúcspontjakor, 2018 júniusának végén készült.
Fotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS


Néhány nappal később a Science-ben megjelent két tanulmánnyal a NASA a metán légköri koncentrációjának évszakos változását mutató megfigyeléseket és kőzetmintákban talált szerves anyagokat jelentett be. Az első közlemény ez utóbbival foglalkozik. A SAM laboratórium az üledékes kőzetekből származó minták 500 fokra hevítésével tiofén heterociklikus és egyéb aromás szerves molekulákat, valamint propánt és butánt mutatott ki. A molekulák a szakemberek szerint a Curiosity laborjában kerogén lebomlásából keletkezhettek, de eredeti forrásuk, illetve az, hogy szerepet játszhattak-e bármilyen biológiai aktivitásban, nem ismert.

7IkhOClzCLkV1DlaVs.jpeg
A Gale kráterfala a Curiosity 2017 végi felvételén.
Fotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS


A második tanulmány a SAM laboratórium által hat év alatt érzékelt metánkoncentráció ingadozásról számol be; ebben a kutatók egyértelmű évszakos mintázatot azonosítottak. A metán valószínűleg geokémiai forrásból származik, és jelenléte (vagy hiánya) a Mars-kutatás egyik legvitatottabb területe. Egy harmadik, a Science Advances folyóiratban megjelent cikk a Murray formációból származó agyagásványok CheMin és SAM által végzett analízisével foglalkozik.
7IkhtobgIaU4JM6Fs.jpeg
A 2018. januárjában készített kép közepén a Mt. Sharp (Aeolis Mons) agyagos kőzetrétegei találhatók, melyeket jelenleg vizsgál a marsjáró.
Fotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS


A Curiosity 2018 novemberében ismertetett vizsgálataiban nagy árhullámok nyomait találták meg a kutatók, amelyek kiváltó okai értelmezésük szerint gleccserek olvadékvizéből származó hirtelen áradások voltak. Ezek a megfigyelések egy hidegebb, jegesebb ősi Marsról árulkodnak.


2019 februárjában a Science-ben publikálták a Curiosity gravitációs méréseinek eredményeit, amelyek 1680 (+- 180) kg/m3-ben határozták meg a Mt. Sharp sűrűségét. A viszonylag porózus, 5,5 kilométer magas hegy valószínűleg üledékes és szél általi eróziós folyamatok során keletkezett.
7Ikho4vS5Iw1LCBwa.gif
Egy 2019. áprilisában végzett fúrás eredménye a Curiosity felvételein.
Gif: NASA/JPL-Caltech/MSSS

A marsjáró 2019. áprilisban megfigyelte a Mars két holdja, a Phobos és a Deimos Nap előtti elhaladását, illetve elkezdte a Mt. Sharp agyagos rétegeinek vizsgálatát, ami a küldetés egyik kezdeti célja volt. A Curiosity jelenleg a Kilmarie fúrólyukból vett mintákat vizsgálja a SAMlaboratóriuma segítségével.


A következő években a Curiosity, már ameddig az technikailag lehetséges, a Gale-kráterben magasodó Mt. Sharp egyre feljebb lévő rétegeit fogja tanulmányozni, hogy jobban megérthessük a Mars ősi viszonyait, és esetleg kőzetekbe zárt szerves anyagokra bukkanjunk. Egyes kérdésekre, mint például a Mars ősi klímájára vonatkozóan már valószínűleg csak a Mars 2020 marsjáróhoz hasonló újabb küldetések adhatnak majd pontosabb válaszokat.


more_horiz
Technology

50 éve, hogy útnak indult az Apollo-11

Ma 50 éve: Az emberiség egyik legnagyszerűbb tudományos missziója keretében az Apollo-11 megkezdte repülését a Föld felszínéről, hogy megkísérelje az első Holdra szállást. A legnagyobb tisztelet jár a küldetést előkészítő és megtámogató több ezer magasan képzett embernek akik hozzájárultak ehhez a nagyszerű teljesítményhez.


5d2db88869362_3.jpg



1969. július 13:32:00

Helyszín:

Kennedy Űrközpont,

Florida, Egyesült Államok

Személyzet :
5d2db78229953_3.jpg



Neil Armstrong
Edwin Aldrin
Michael Collins


A parancsnoki űrhajó – Columbia.5d2dba80dd59d_3.jpg



A holdkomp - Eagle.5d2db9e018096_3.jpg




A legénység dolga volt kiválasztani a rádió hívójeleket, amely egyébként a paracsnoki modul és a holdkomp nevével megegyőzek. A csapat eleinte a Jégkása és a Szénakazal neveket választotta, ám amikor a hivatalos jelölés megtörtént, lecserélték a kissé komolytalan neveket a történelmi küldetéshez illőkre.
A Columbia név, amelyet elsősorban Verne Gyula: Utazás a Holdba és Utazás a Hold körül című regényei cselekményével és a Columbiad ágyúval meglevő asszociáció ihletett. De a szónak további jelentései is voltak, mint például a hasonló nevű 18. századi legendás amerikai hajó, amely az északnyugati ismeretlen tengeri területeket kutatta. Magára az Egyesült Államokra is utalhatott a név, hisz Columbia Amerika nőnemű költői neve is egyben a kultúrában. A holdkompot pedig az Eagle névre keresztelték (pontosabban a különválást követően ezen a hívójelen kommunikáltak az utasaival), amely egyértelmű hazafias utalás Amerikára, amelynek a címermadara a fehérfejű rétisas.
 A legénység az egész program legminimalistább logóját tervezte, elhagyva belőle minden sallangot – még a saját nevüket is – hogy egyértelműen szimbolizálják az üzenetet: az Egyesült Államok békével érkezett a Föld lakóinak nevében a Holdra. A szimbólumrendszerben egy fehérfejű rétisas száll le egy kráterszaggatta holdi tájon, karmai között – a béke jeleként – olajágat szorítva, háttérben a Földdel és az Apollo–11 felirattal.



more_horiz
Technology

„Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt.”


Mert minden, ami új, ismeretlen az izgalmas. Vágyunk rá.
Hát így történt.

5d32f780a62ba_3.jpg



1969. július 20. 20:17
„Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt.”

5d32f7e068557_3.jpg



„Varázslatos sivárság.”
Buzz Aldrin

Az emberi faj számára új hely, ahol csak az űrruhában képes az életben maradásra. A ruha egy tökéletes szimbóluma az emberi evolució következő szakaszának, mely már nem a természetes szelekció által vezérelve zajlik, hanem maga az ember találja ki itt a Földön. Sorsszerűen kitalálja magának. Ez tényleg „Homo Deus”. De, ha tényleg így van, akkor realizáljuk, hogy kint bárki lehet abban ruhában, férfi, nő, vagy bármilyen transz-legó, hívő, ateista,  fekete, fehér, rózsaszínű, fiatal, idős, csúnya, szép.  (Egyenlőre mindenkié ugyanúgy néz ki, aztán majd az ember kitalálja, hogy lehet (kell?!) azért ezt is cicomázni, hogy lássuk már mégis ki van benne, de szerencsére az még messze van.
A lényeg, hogy abban a ruhában csak az számít, hogy mit tudsz, mit teszel és mit adsz. Amondó vagyok, húzzuk fel magunka már itt a Földön.

Értsük így:


Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.


more_horiz
Technology

CookieMiner malware támadja a MAC felhasználók tőzsdefiókjait

Egy újfajta rosszindulatú malware lop kriptotőzsdéktől származó sütiket és egyéb adatokat, állítja a Palo Alto Networks kiberbiztonsági kutatócsoport.


A CookieMiner, az OSX.DarthMiner továbbfejlesztett változata a Mac felhasználókat célozza meg, ellopja a mentett Google Chrome jelszavakat, az iPhone SMS-üzeneteket, és a csatlakoztatott eszközök iTunes biztonsági mentéseit.


A rosszindulatú program célja, hogy készítői hozzáférjenek számos kriptotőzsde számlához. A Palo Alto csoport szerint a hackerek feltételezik, hogy az ellopott adatok kombinációja lehetővé teszi számukra, hogy megkerüljék azt a többszintű hitelesítést, amelyet rengeteg felhasználó használ a legnagyobb biztonság elérése érdekében.


„Ha sikeresek lesznek a támadók, teljes körű hozzáférést kaphatnak az áldozat fiókjához és/vagy pénztárcájához, és képesek lennének úgy használni az ott található összegeket, mintha maguk a felhasználók lennének” – összegezte a cég.


A CookieMiner egyébként bányászfunkcióval is rendelkezik. Több kutatás is igazolta, hogy a kibányászott Monero (XMR) 4,5 százaléka ilyen rosszindulatú szoftverekhez köthető.


„A kriptovaluta tulajdonosoknak figyelniük kell a biztonsági beállításaikra, hogy elkerüljék az adatszivárgást” – nyilatkozta Palo Alto a CookieMinerről.


Elterjedt tévhit, hogy a MAC felhasználókat nem fenyegetik vírusok, bár tény, hogy az operációs rendszer beépített malware szűrője legtöbbször hatékonynak bizonyul. Mivel a CookieMinerről a Chrome adataihoz fér hozzá, ajánlott egy alternatív böngésző használata. Az iTunes backup helyett is inkább az iCloud-ot használjuk biztonsági mentésre, hiszen a program ehhez sem fér hozzá.


Az ilyen támadások ellen a legnehezebb védekezni egyébként, hiszen ezek a kártékony programok a legsérülékenyebb helyen támadnak: a felhasználók számítógépén. Nagyon fontos tehát, hogy minden weboldalon különböző jelszót használjunk (akár jelszókezelő segítségével), és a kétfaktoros belépés egy másik, szinkronizálatlan eszköz segítségével történjen. Érdemes továbbá számítógépünk teljesítményére is odafigyelni, ha egy ismeretlen alkalmazás szokatlanul magas processzorhasználatot mutat, mindenképpen gyanakodjunk bányászprogramra.



more_horiz
Loading...